Cozma.. Holnap lesz egy éve, hogy Ő már nincs többé..Többé nem fut be a pályára széles mosollyal az arcán.. :(
Sose felejtem el..
2009.Február 8.
Ülünk a buszon. A telefonom megszólalt.Láttam a kijelzőn h a Vivi az.Rossz érzésem támadt mert Ő sokáig alszik..Nem hogy korán reggel ébren van már..
Felvettem a telefont. Ő nem tudott beszélni..sírt.. csak annyit mondott h "Szandra baj van" és elcsuklott a hangja..kinyomta a telefont..
Majd odaadtam Rékusnak a telefont/ő jobban ismeri Vivit/ hátha neki elmondja mi történt.Vivi fel is vette a telefont mikor Rékus visszahívta a telómról..
Majd pár mp elteltével. Réka rámnéz: Cozma meghalt.
én: Réka ez **** szar vicc. ez nem lehet.
Réka: Ez nem vicc..tényleg meghalt..Megölték .
Senki nem értette a buszon h mi történt..miért zokogunk ott a busz hátuljában..
Egész úton sírtam... Nem bírtam...Azóta is akárhányszor Cozma haláláról van szó végigfut a hideg a hátamon.. Elmondhatatlan fájdalmat érzek azóta is.. Anyu persze nem érti meg , mert hogy nem volt személyes kapcsolatom azzal az emberrel... Pedig őt minden szurkoló ismerte..És épp ezért fáj ennyire.. :(
Azt mondják az idő begyógyítja a sebeket..Lehet.. de a heg örökre ott marad...
2010. február 7., vasárnap
2010. február 6., szombat
látjátok feleim, egyszerre meghalt..
Ma volt Cozma szobrának a felavatása..
Mérhetetlen a fájdalom..az üresség...Nem pótolhatja senki..:(
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
--------------
Danival vége... így talán jobb lesz :S :-/
Mérhetetlen a fájdalom..az üresség...Nem pótolhatja senki..:(
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
--------------
Danival vége... így talán jobb lesz :S :-/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)